Fiatal értelmiségi jövő - Zsófinak Németországban, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Fiatal értelmiségi jövő

2007-09-18 20:27:02, kedd

	imigrant Idézet egy ismerős leveléből Sohasem szedtem össze még ezügyben a gondolataimat, hát lássuk. Semmi társadalmi kérdés, semmi konklúzió, pusztán magánzás. Minap írtam egy srácnak, aki Új-Zélandra szervez ki féléves szakmai gyakorlatnak induló letelepedéseket. A levelemben először eléggé magázós hangnemem volt, lévén nem ismertem a srácot, de ő mindjárt a magánlevélben válaszban ezt írta: "Megengedtek egy személyes megjegyzést? Sajnálom, hogy el akarjátok hagyni az országot. De megértelek Titeket. Valami itt nagyon elromlott. De ahogy 56-ban, ismét az ész hagyja el az országot, csak most lassan, csendben. Nem ti lesztek az elsők sajnos.." Ez egy magánblog, így most azokhoz szólok, akik ismernek engem személyesen is. Nagyon jól tudjátok, hogy én nem vagyok az a fajta ember, aki Magyarországon kívül tudja elképzelni a hosszátávú életét. Szeretem ezt az országot, ez az én számból külön mókás, de így van. Soha nem éreztem hazaszeretetet, és semminemű nemzeti öntudatom sincs, soha nem is volt. De szeretek "magyarul" gondolkodni, szeretem ezt a nyelvet, és szerintem az ország Európa egyik leggyönyörűbb országa. Életem során úgy gondoltam eddig, hogy majd élek pár évet külföldön, és majd visszatérve itt hasznosítom az ott megszerzett tudást. Az utóbbi 1 évben érzem azt, hogy itt nincs return back, maximum nyugdíjaskorban visszatérni a varázslatos emlékekbe. És az utóbbi fél évben van az, hogy konkrét lépéseket teszünk azügyben, hogy a diploma után legyen helyünk valahol. A Zsófinak Németországban vannak kapcsolatai, én meg majd próbálok valahol érvényesülni (magamat kevésbé féltem ezügyben...). De mi az, ami motivál, mi az, ami miatt azt írtam ennek a srácnak ma válaszlevélben, hogy keserű a szám, de mégis, egyszerűen kényszerít a szituáció arra, hogy mást válasszak magamnak, és immár a családomnak is. Sokáig úgy gondoltam, hogy aki itt nem tud boldogulni, az máshol sem fog, és elmenekülni eléggé gyenge dolog. Mégis, az utóbbi időkben egyre inkább úgy érzem, hogy nem lehet mást tenni. Engem a szó legszorosabb értelmében feszélyez ez az ország. Elegem van a politikai abszurditásokból, a nevetséges demokráciánkból, elegem van abból, hogy az emberek többsége alapvető szavakkal nincs tisztában, mert semminemű élménye nincs róla. Elegem van abból is, hogy nem látom arra az esélyt, hogy van egy olyan új generáció, aki felnőve nagyon jó dolgokat fog csinálni. Csak rúgkapálást és lemaradást látok, ami nem gazdasági, hanem szellemi szinten nyilvánul meg, de még csak nem is oktatási, hanem inkább "mentális", vagy méginkább: "morális" szinten jelentkezik. Világért se gondolja senki, hogy a nevetséges morális válságra gondolok. Levélírónk jól mondja: itt valami rettenetesen el van kúrva. És egyre inkább érzem azt is, hogy ez teljesen pártsemleges hozzáállás, még csak nem is "tipikus magyar". Szar itt élni, na. Most még ezt nem érzem, mert nagyon kényelmes az életem, de tudom, hogyha ez akár odáig megy, hogy családalapítás, akkor nagyon nehéz lesz itt, mert nem tudom, hogy hogyan lehet egy gyereket itt úgy felnevelni, hogy ne legyen szükségszerűen lelkisérült, nem érzem azt a bátorságot magamban, hogy eközé a rengeteg - már bocsánat - ostoba ember közé beeresszem, vajon lesz-e elég józan esze, hogy kivédje a szükségszerű bukásokat? Elég sok emberrel találkoztam már más országokból, és azt tapasztaltam, hogy számos országban ilyen problémák egyszerűen nincsenek. Köszönhető a jobb életszínvonalnak? Lehet. Talán, sőt. Köszönhető a haladó gondolkodásnak? Nem hinném. A mentalitásnak? Mindenképpen. A valamirevaló barátaim többsége már emigrált, vagy emigrálni fog, vagy minimum fontolgatja. Nyers tényekre szorítkozva pedig az anyagiak beszélnek többek között. Zsófi kezdő orvosként jobb esetben is 4 év múlva fog pénzt keresni, akkoris maximum mai áron mérve 150ezret havonta. Ezért a 150 ezerért ő 9 évet tanult, 9 évet áldozott fel az életéből érte. Én 5 évet tanultam, és nem érzem magam elveszettnek, ennek valószínűleg a dupláját fogom minimum keresni ekkor. Valljuk be, ebből az ember nehezen épít fel családot. Igen, tisztában vagyok vele, hogy mások ennek a töredékéből képesek rá, de azoknak nincs is, nem is lehetnek olyan igényeik, mint nekünk vannak. Akárha mondjuk a gyerek oktatására gondolunk, vagy akár az életszínvonalra, amit tartani szeretnénk. Új-Zélandon egy kezdő orvosfizetés 100.000 euró per év. Eleinte. Később ez több. Egy egyetemi tanár, vagy bármilyen PR-szakember akármilyen cégnél ugyenennyit keres, sőt többet. Kanadában ezek a fizetések ennél is magasabbak, és egy jól megcsípett szerencsésen kifogott USA állásról már nem is beszélünk. Németország szintén. Egyáltalán nem a munkavégzés előli menekülés van bennem, mint sok más társamban. De úgy gondolom, hogy egy normális fizetésért az ember valahogy motiváltabban hajtja magát, akár jobban is, mint itthon. És komolyan, a fizetés miatt, maximum Zsófi munkája miatt lehet aggódni, elvégre - dacára minden pártpolitikai lőzüngnak, amiktől személy szerint nekem a herém van ki... - az orvosokkal jelenleg TÉNYLEG kibasznak, és eléggé elcseszett dolog manapság az országban frissen diplomázott orvosnak lenni. A fizetés tehát az egyik, és véletlen, hogy ez került elsőnek tárgyalásra. Számomra a lelki tényezők sokkal fontosabbak. Nekem személy szerint fárasztó dolog látni, ahogy az országom egyik fele még a posztszocializmus rosszul berögzült, teljesen életképtelen sablonjai szerint él, cselekszik és gondolkodik, a másik fele pedig próbál vagy csendben lenni és "kibekkelni", vagy haladni, de ha halad, akkor állandóan a régi mentalitású tuskók által emelt falakba ütközik. Mindig. Kivétel nélkül. Lokális sikerek persze adódnak, ettől sava-borsa van a dolognak, de nagyléptékű változást maximum egy morális alapú tisztogatás hozna, és ezzel sajnos mindenki tisztában van... A rögzült helyzetek miatt persze a változás folyamata négyszerannyi időbe telik, mint "normális" helyeken telne. Ebben az országban felháborodnak a Farkasházyk, a kertévék még a vadkapitalizmusban élnek, a médiasztárjainknak annyi agyuk sincs, mint külföldi kopipésztelt ikonjaiknak, a politikai kultúránk meg úgy kábé Moldávia és Bulgária között van félúton. A politikai elitünk meg istennek sem akar kihalni és lecserélődni, pedig szerintem erre vár kb. a fél ország már kb. 10 éve, és halkan jegyzem meg, hogy még fog is minimum 20 évet. Namost addigra én már 45 leszek, és lehetőleg nem falakat akarok magam előtt folyamatosan döngetni, hanem addigra én már minimum grillcsirkézni akarok a saját kis kertemben, egy 15 éves komoly karrierrel a hátam mögött. A Zsófi ma pl. azt mondta, hogy azért lenne jó ma Magyarországon pl. autistákkal foglalkozó orvosnak lenni, mert jelenleg NINCS szakellátásuk, és kb. 1 kézen meg lehet számolni, hogy ki foglalkozik velük ebben az országban érdemben. Persze a szakvizsgáját ezügyben isten nem támogatná, és mindenki folyamatosan szopatná ezügyben, és kb. 15 évébe telne, mire kiharcolná, hogy legalább az országban egyetlen hely legyen, ahol csak velük foglalkoznak (rettenetesen speciális ellátást igényelnek, de kishazánkban valahol a down-kór és a skizofrén közé teszik félúton...). Ehhez meg ugye megint kinek van kedve és elhivatottsága. Eleve, elhivatottság, ennek a szónak szerintem csak hazánkban van olyan értelme, hogy az ember rögtön a mártír szóra asszociál. Az ember, aki tenni akar valamit, de nem tudja megtenni, mert mindenki akadályozza. Azt hiszem ez a legjobban megfogható része ennek az országnak, ami miatt azt mondtam már én is legutóbb (1 éve, amikor Zsófi először vetette fel igazán komolyan ezt a dolgot), hogy innen EL. És igen, nekem ehhez nincs kedvem. Elhivatottságom sincs. Mert minek. Minek adjak bármit is ide? Mit kapnék cserébe? Pénzt? Kérdezzék meg, hogy azok, akik itthon kutatnak bármit is, és komoly dolgot, azok mennyit visznek haza? Elismerést? Talán valami díjat, csodás, amiről majd minden pályatárs elmeséli, hogy így-meg-úgy más érdemelte volna jobban. Talán vállveregetést? Azt biztos nem, az egyáltalán nem magyar sajátosság, kivételt képez ezalól a közös egymás felszopása intellektuálisan korlátolt és várként őrzött területeken (ajánlom a Kreatív magazint, mint ennek az iskolapéldáját). Értelmiséginek lenni? Itt? Milyen értelmiség van itt, kéremszépen? Gondolkodó véleményformálók? Igen, vannak, és kb. 2 kézen meg lehet számolni kik azok. A többiek meg? Pártkatonák, és akkor még finom voltam. Persze vannak nagyon jó publicisták, akik tudnak gondolkodni, de belőlük is kevés. Ahogy öregszem, egyre inkább szűkül az a kör, akit érdemesnek találok arra, hogy egyáltalán beleolvassak a legújabb böfögésébe. És emiatt a legszebb, és itt most elárulok egy nagy titkot, én érzem magam szarul. Biztos én vagyok elitista, vagy kirekesztő, de minimum rosszmájú. Hogy csak siránkozok. Pedig aki ismer engem, és remélem jól ismernek, akik igen, azok tudják, hogy én optimista vagyok, és bizakodó, sok esetben még álmodozni is szoktam, amit aztán félszegen vallok be arra érdemeseknek. De már nem itt, nem ide. Ismerem magamat, és tudom, hogy ez nem átmeneti kiábrándultság. Sajnálom is érte. Nemtommit. Kanada, Új-Zéland, Németország, Ausztrália. A többiek nem érdekelnek. Jelenleg 3 vasat tartunk a tűzben, és decemberig határozunk, hogy hová. Onnantól kezdve pedig másfél évünk van felkészülni, előre lerendezni pár dolgot, hogy ne a nagy semmibe érkezzünk meg. Elnézést az érzelgősségért, de valószínűleg én szomorú leszek, amikor felszállok a repülőre. Ez van. Legalább nem egyedül megyünk, hanem minimum ketten, ez is hatalmas előny. *********************** Emlékeztek még az index.hu "Féltudású magyar elit" című cikkére? Azzal indul, hogy már a környező országoktól is lemaradt Magyarország, ami valaha éllovas volt. Azzal ér véget, hogy a magyar értelmiség felelőssége felbecsülhetetlen mindebben. A tudásuk rég elavult, nem frissül már húsz éve, és éppen ideje van leváltani őket. Elutasítva őket, de erőszak nélkül, kemény munkával. Ez a levél arról szól, amit sokan éreznek, hogy ebben az országban nem csak, hogy nagyon nagy gáz van, de egyéni életstratégia szintjén se lehet már előrejutni, nem, hogy kollektív cselekvés által. Nem ezekkel a szavakkal írja, de ez a lényeg, és ez elég durva, ha arra gondolunk, hogy a 80-as években azért nem volt forradalom, mert a rendszer biztosította az egyéni boldogulás picike kis lépéseit anyagi, egzisztenciális szinten, cserébe a diktatúra elfogadásáért. Az írás az emigrációról szól. A lényege az, hogy akinek van esze, az elmegy ebből az országból, ha másért nem, legalább azért, hogy a gyereke normális helyen cseperedhessen. Nyílván mindez nem eget rengető nóvum, de jó stílusban írta meg azt, amit egyre többen éreznek. Próbáljuk magunkat beleérezni olyan emberek bőrébe, akik intelligensek, de a társadalomkritika és alternatíva legyártása nem a napi valóságuk. Vannak eszméik, de nem élik meg azt, hogy gyakran tehetnek ezekért valamit a közügyekben. A batátnőjével példálózik azért, aki az autistákért szeretne tenni valamit (a munkája által), de ez se pozitív példa.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: véleményformálók, életszínvonalnak, abszurditásokból, intellektuálisan, elhivatottságom, egzisztenciális, letelepedéseket, életszínvonalra, nyugdíjaskorban, demokráciánkból, elhivatottsága, szükségszerűen, érzelgősségért, magyarországon, hazaszeretetet, kiábrándultság, vállveregetést, gondolkodásnak, családalapítás, válaszlevélben, értelmiséginek, németországban, cseperedhessen, grillcsirkézni, iskolapéldáját, elhivatottság, gondolataimat, intelligensek, magánlevélben, szakellátásuk, felháborodnak, négyszerannyi, életstratégia, szakvizsgáját, leggyönyörűbb, motiváltabban, ismerős leveléből, levelemben először, magánlevélben válaszban, személyes megjegyzést, elsők sajnos, hosszátávú életét, ország Európa, varázslatos emlékekbe, diploma után, szituáció arra, utóbbi időkben, politikai abszurditásokból, nevetséges demokráciánkból, emberek többsége, nevetséges morális, bátorságot magamban, Zsófinak Németországban,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]